Bukarestben másképp telik az idő

Aligha van még egy városrész, amely az elmúlt években annyira megváltoztatta volna az arcát, mint a régi belváros. 2000 körül még poros antikváriumok, antikváriumi könyvesboltok, menyasszonyi divatüzletek, egy üvegfúvó műhely, ahol az emberek nézelődhettek, és varázslatos kézműves üvegárukat árusító üzletek jellemezték – amelyek azonban esténként lehúzták a redőnyöket, és a sötétben magányosan és üresen hagyták az utcákat. Ma a központban pezseg a turistaélet. Bárok, klubok, éttermek, nemzetközi szállodák, kitűnő teázók és kosztümös ékszerboltok népesítik be az utcákat. A legismertebbek a Lipscani és a Smârdan. Ez utóbbit 1878-ig “Ulița Nemțească”-nak – német sikátornak – hívták. Az előbbi viszont az úgynevezett “lipscanie”-ról, a lipcsei áruk nagykereskedelméről kapta a nevét. Lipscani utcák tehát nemcsak Bukarestben, hanem például Craiován, Slatinán, Caracalban és Râmnicu Vâlceán is találhatók.

Hogyan kezdődött az intenzív kereskedelmi kapcsolat Lipcse és Bukarest között? A Bukaresti Városi Múzeum “București in 5 Minute” című magazinjában (2018. április) Adrian Majuru múzeumigazgató elmeséli a két kereskedő történetét, akik egy időben költöztek el szülővárosukból. A valahaiak úti célja a lipcsei piac volt. A lipcsei szász, aki órásmester volt, az ellenkező irányba utazott. Bukarestben akarta eladni áruját, és a kelet és a nyugat közötti kereskedelmi központban akarta véglegesen letelepedni. Odaérve azonban felfedezte, hogy a Balkánon az órák másképp működnek… Waláchiában bőven volt idő – senkit sem érdekeltek a furcsa precíziós szerkezetek. A kétségbeesés határán találkozott a valahaiak karavánjával, aki éppen Lipcséből tért vissza. Ez utóbbi a fordított problémáról panaszkodott neki: mivel a valahai kereskedőknek nem voltak óráik, lemaradtak a lipcsei piacról. Így ők lettek a német első vásárlói – ő pedig Bukarest első órásmestere.

A két város közötti kereskedelem egy új kereskedelmi formává, a “lipscanie”-vá fejlődött. A 18. században több útvonal vezetett Lipcsébe: egy Bukarestből a Duna mentén Bécsön keresztül; egy észak felé Prágán és Szászországon keresztül; egy Kronstadt/Brașovból Erdélyen és Magyarországon keresztül, egy a Kárpátokon keresztül Krakkón és Breslauban keresztül Szilézián keresztül, egy pedig Moldva északi részéből Ruténián keresztül.

A 19. században Bukarest egész gazdasági életét a németek jellemezték. A német bevándorlók kereskedők, üvegesek, kovácsok, nyomdászok, mészárosok, lakatosok, ácsok, szobrászok, festők voltak, sőt még homeopata is volt Bukarestben. A “România Economic˛” című gazdasági lap kétnyelvűen, németül és románul jelent meg. A Lipscani utcában végzett ásatások egy “Berliner Bankgesellschaft” (1910-1930) romjait hozták felszínre.

Német építészet

Adrian Crăciunescu építész szerint a “Kis Párizs” becenév indokolatlan. Ellenkezőleg, Bukarestet német építőmesterek jellemzik, amint azt dokumentumok áradata bizonyítja (ADZ 2014. november 21-i számunkból: “Miért más Bukarest”). A francia főváros csak közigazgatási modell volt.

A német építészet után kutatva bukkanunk a Román Hitelbank impozáns épületére a Strada Stavropoleos 6-8. szám alatt, amelyet Oskar Maugsch épített. Az 1857-ben Jassy/Iași-ban született, Drezdában tanult és 1894-ben román állampolgárrá vált építész a Lipscani és E. kereszteződésében épített Banca de Scont (1903) is. Carada, a BCR-palotát (1911-1913) és a Biztosító palotát (1907-1914) az Egyetem téren, Elena G. Cantacuzino villáját (1899) és a Központi Leányiskola igazgatójának villáját (1894), mindkettőt a Strada Polonán (arhivadearhitectura.ro).

A Suțu-palotát (1833-1835), amely a Bukaresti Városi Múzeumnak ad otthont, Conrad Schwink és Johann Veit bécsi építészek tervezték. A Strada Rosetti 6. szám alatt található “Theodor Aman” Múzeumot (1868) Franz Schiller német építész tervezte, külső díszítését Karl Storck készítette.

“Vallachiai Károly”

Egy másik név, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik Bukaresthez, Carol Benisch, aki 1822-ben született Karl Franz Böhnisch néven a mai Cseh Köztársaság területén. A majdnem 25 éves fiatalembert 1840-ben Nicolae Bibescu-Brâncoveanu herceg hívta meg Waláchiába. A svájci Johann Schlatternek kellett segítenie az olténiai Arnota, Tismana, Horezu és Bistrița kolostorok helyreállításában. 1865-ben Bukarest főépítésze lett, ahol összesen 50 évig dolgozott, és megalapította az első romániai építészegyesületet. Benischet a Vatikán a “Carol Vallaquiensi” – “Vallachiai Károly” – becenévvel tüntette ki, mert befejezte a Friedrich Schmidt által megkezdett és a szabadságharc miatt félbeszakadt Szent József katolikus székesegyház (Strada Gen. H. M. Berthelot 19) építését.

A Storck művészcsalád

A hanaui Karl Storck 1849-ben érkezett Bukarestbe, mint vésnök és ezüstműves, ahol Josef Resch ékszerésznél dolgozott. Hamarosan a stukkóművészet iránt kezdett érdeklődni, és három évet töltött Münchenben, ahol kifejezetten erre a célra képezte magát. Ettől kezdve mellszobrokat és más szobrokat készített, és végül a barátja, Theodor Aman festő által alapított Képzőművészeti Iskola első szobrászprofesszorává nevezték ki.

Storck néhány műve a “Frederic Storck és Cecilia Cuțescu Storck” múzeumban (Strada Vasile Alecsandri 16), fia, Frederic egykori lakóhelyén látható. Mások a fővárost díszítik: Mihai Cantacuzino carrarai márványszobra a Colțea kórház előtt, Carol Davila orvos bronzszobra az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem előtt. Fiai, Frederic (Fritz) és Carol szintén neves szobrászok lettek.

Az ő árnyékukban áll a kevéssé ismert építész, Johann Storck, aki 1911-ben Frederic és Cecilia Storck félfalas villáját tervezte. A homlokzat zoomorf és növényi motívumokkal díszített frízét Frederic Storck készítette, míg a belső szobrokat és falfestményeket Frederic és Cecilia valósította meg. A kiállításon a házaspár művészeti gyűjteménye mellett az összes Storck alkotása látható. Frederic legismertebb alkotásai közé tartozik I. Károly király és felesége, Erzsébet portréja, az “Igazság” szobra a bukaresti Igazságügyi Palotában, apja (mellszobra) és testvére síremléke a protestáns temetőben, valamint az I. Carol parkban található “Óriások barlangja” együttes egyik óriása (1906).

A németek mai helyszínei

A Batiștei utca 15. szám alatt található “Friedrich Schiller” kulturális központ a mai Bukarest németségének egy szeletét kínálja, ahol nemcsak német nyelvtanfolyamoknak, hanem a német nyelvvel és kultúrával kapcsolatos rendezvényeknek is otthont ad. A homlokzat kívülről omladozó, de a villa belseje lenyűgöző a díszes stukkókkal, a pompás cserépkályhákkal, a hatalmas tükrökkel és a kazettás mennyezetekkel. Carol Benisch állítólag részt vett a komplexum építésében, amelyhez egykor a szomszédos ház, az amerikai nagykövetség egykori székhelye is tartozott. A 19. századtól kezdve a Waldemar (Vladimir) Blarembergre visszavezethető Blaremberg család lakott itt. A flamand (ma Belgium) nemes az orosz megszállás idején (1828-1834) Odesszából került Bukarestbe, mint főtiszt. 1830-ban feleségül vette Pulcheria Ghicát, Alexandru Ghica herceg húgát, akit később a törökök és az oroszok Waláchia uralkodójává neveztek ki.

A Strada Luterana 2. szám alatti protestáns plébániatemplom a protestáns német kisebbség és a németbarát bukaresti lakosok találkozóhelye is. Ott ma is tartanak német nyelvű istentiszteleteket, valamint koncerteket és kiállításokat szerveznek. A háromhajós bazilika építését – amelyet 1851 és 1853 között A. Mohnbach német építész tervezett eklektikus stílusban – a bukaresti gyülekezet tagjai finanszírozták.

Érdemes megjegyezni, hogy a Wikipédia híres adományozóként sorolja fel IV. Frigyes Vilmos porosz királyt, valamint olyan katolikusokat, mint Ferenc József osztrák császár és Liszt Ferenc zeneszerző, illetve Gheorghe Bibescu ortodox herceget. A nagy orgona (1912), amely hangszer egyetlen protestáns templomból sem hiányzik, a ludwigsburgi E. F. Walcker műhelyéből származik, amely a bukaresti Athenaeum orgonáját (1932) is építette. A Johannes Prause által 1796-ban készített kis orgona 1995-ben került Bukarestbe Magarei/Pelișorból.

ADZ | Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien
Szöveg: Nina May | Képek: Nina May George Dumitriu